A görög mitológián alapuló ifjúsági regényből a bebukott Chris Columbus-filmek után Rick Riordan kezdeményezésére sorozat készült. Megnéztük az új adaptációt, ami azt vállalta, hogy sokkal hívebben bemutatja majd Percy Jackson kalandjait, az istenek és a félistenek világát.
Rick Riordan
Percy Jackson és az olimposziak 1. - A villámtolvaj
Ford. Bozai Ágota, Könyvmolyképző, 2016, 373 oldal
Zötyögősen kezdődött a Percy Jackson-könyvek adaptációjának története. Az első, Chris Columbus (az első két Harry Potter-film, Reszkessetek, betörők!) által rendezett filmet 2010-ben mutatták be A villámtolvaj címmel, és hatalmasat bukott. A Percy Jackson-kötetek szerzője, Rick Riordan, aki kezdetben részt vett a film készítésében, visszalépett, majd több nyilvános levélben (ezek elolvashatók a blogján) kifejtette, hogy a film rossz, és szinte könyörgött, hogy ne mutassák be. Később elkészült a második könyv adaptációja is, A szörnyek tengere, ezek után azonban – a rajongók legnagyobb megkönnyebbülésére – felhagytak a további próbálkozásokkal.
Riordan viszont 2023-ban úgy döntött, kezébe veszi a műve mozgóképes utóéletét: Percy Jackson és az olimposziak címmel Jonathan E. Steinberggel közösen készítettek sorozatot a Disney+ számára. Előbbi íróként, utóbbi pedig rendezőként vett részt a projektben.
A nyolc, félórás epizód az első könyv történetét dolgozza fel, sokkal hűebben, mint az előző adaptáció. Már az első rész hatalmasat robbant, a Variety szerint a megjelenés utáni hat napban már 13.3 millió megtekintése volt, aRotten Tomatoeson pedig 92 százalékos kritikai, és 80 százalékos rajongói értékelésen áll.
A történet szerint a főszereplő, Percy Jackson egy kirekesztett, osztálytársai által állandóan csúfolt tizenegy éves fiú, aki diszlexiás és ADHD-s. Viselkedése és napközben támadt furcsa, megmagyarázhatatlan látomásai miatt (amelyeket meg is oszt a környezetével) iskoláról iskolára jár, de sehol sem tudja megvetni a lábát. Apját soha nem ismerte, anyja egyedül nevelte fel, amíg hozzá nem ment egy kellemetlen alakhoz, akit Percy ki nem állhat.
Egy nap viszont váratlanul felfedezi, hogy valójában egy görög isten leszármazottja, tehát félisten. Barátja Grover, a szatír, elkíséri a Félvér Táborba, ahol hozzá hasonló gyerekek laknak. Nincs azonban sokáig nyugalma, ugyanis küldetés vár rá: mint kiderül, valaki ellopta Zeusz, az ég istenének villámát – és ő a gyanúsított. Ekkor kezdődik kalandos utazása Groverrel és Athéné egyik lányával, Annabethtel, melynek során szörnyekkel harcol, istenekkel találkozik és még az Alvilágba is bekopogtat.
Rick Riordan egyértelműen arra törekedett, hogy a lehető legkisebb mértékben kelljen eltávolodnia az alapműtől. Az epizódok címe megegyezik a könyv fejezeteinek címével, emellett Percy narrációját szinte betűre pontosan emelte át, így a rajongók is viszontláthatták a híres könyvkezdő mondatot:
„Tudod, én nem akartam félvér lenni”.
A Percy Jackson ifjúsági könyv: kamaszok szerepelnek benne, akik kamaszként gondolkodnak. Igaz, főszereplői arra kényszerülnek, hogy gyorsabban felnőjenek, hisz meg kell menteniük a világot, lehetetlen döntéseket és áldozatokat kell meghozniuk. Ettől függetlenül a sorozat cselekménye a párbeszédektől kezdve az akciójelenetekig megtartja kamaszosságát. Percy tiszteletlen, engedetlen, gyakran felelőtlen is, azonban áldozatkész, hűséges és kitartó, emellett valójában csak azért indul el a küldetésre, hogy megmentse az anyját – Zeusz villáma tulajdonképpen nem is érdekli.
A színészekről is kell néhány szót ejtenünk: a tizenegy éves szereplőket ugyanis végre tizennégy éves színészek alakítják, akik tényleg gyerekeknek néznek ki (nem pedig húsznak, mint a korábbi filmekben).Walker Scobell, a címszereplő megtestesítője tökéletesen eltalálta Percy gesztusait, jellemét. Nem is csoda, hisz nem ez az első megjelenése a vásznon, ő játszotta Ryan Reynolds fiatalabb énjét a 2022-es Adam projekt című filmben. Aryan Simhadri is kiváló választás volt Grover szerepére, kettejük dinamikája remekül ábrázolja a karaktereik mélyen gyökerező barátságát.
Annabeth szerepét Leah Jeffries játssza, ami egy kicsit megosztotta a rajongókat. A könyv szerint Annabeth egy szőke hajú, fehér bőrű lány, ami felveti a kérdést, vajon csak a diverzitás szellemében választottak afroamerikai színészt? Hiszen ez szembe menne azzal, amiért Rick belevágott a projektbe, azaz az alapműhöz való ragaszkodással. Ilyesmiről szó sincs. Az író később megerősítette, hogy azért választotta Jeffriest, mert nem a megjelenés volt az elsődleges szempontja, hanem hogy az illető elkapja Annabeth lényében, személyiségében rejlő energiát. Nem is okozott csalódást, a rajongók többsége odáig van érte, remek Annabeth vált belőle.
A gyerekek mellett a felnőtt színészek is figyelemre méltók. Virginia Kull lenyűgözően alakítja Sallyt, Percy anyját, pontosan az az erő sugárzik belőle, mint a könyvben. Hermész szerepében nem más, mint a Hamilton című Broadway-musical szerzője-főszereplője, Lin-Manuel Miranda jelenik meg. Részt vesz emellett Jessica Parker Kennedy és Jason Mantzoukas, sőt, egyszer maga Rick Riordan is felbukkan a háttérben.
A sorozat tartalmában is meghaladta az elvárásainkat.
Hű maradt a történethez, persze, helyenként kicsit megvariálták, de nem annyira, hogy zavaró legyen. Véleményem szerint mind a sorozat, mind Riordan könyvei a görög mitológia legjobb feldolgozásai közé tartoznak. A gyerek olvasók számára modern környezetbe helyezik az isteneket és a szörnyeket, közelebb hozva ezzel a több ezer éves mitológiát a világukhoz, így segítve a megértést. Árész, a háború istene például felemlegeti, hogyan nyelte le az apját és testvéreit Kronosz, a titán – mindezt, mintha csak egy réges-régi családi perpatvar lett volna.
A sorozatnak akadnak azért apróbb hibái is. A képi világa többször is olyan sötét, mint egy Batman-film, és csak hunyorogva követhetjük az eseményeket. Néhány szereplő karakterén (kiváltképpen Hádészén) érezni lehet a Disney-hatást – komoly, kegyetlen és unott isten helyett egy karikaturisztikus, fürdőköpenyes, gúnyos alakot kapunk. Talán ez csak azokat zavarja, akik a könyvet is olvasták, ennek ellenére kicsit elvesz Riordan világából, hiszen számára szempont volt, hogy minél különbözőbbek, minél egyedibbek legyenek a karakterek.
Sokan a Harry Potter „bénább másolatának” tartják ezt a fantasyt (mind a könyvet, mind a sorozatot). Szerintem azonban ennél nagyobbat nem is lehet tévedni, önmagában hiba összehasonlítani a kettőt. J. K. Rowling saját világot alkotott, míg Rick Riordan hozott anyagból dolgozott – a mitológia karaktereinek már akkor volt múltja, mielőtt ő papírra vetette volna őket. A két sorozat felépítésében ugyan vannak hasonlóságok, de ezt más fantasykre is rá lehetne húzni. Percy és Harry hozzáállása nagyban eltér: a varázsló esetében a teher nagy része az ő vállán nyugszik, míg a félistennél (ha nem is a legelső könyvben) sokkal kiegyensúlyozottabb a karakterek szerepe, nem ő a nagy kiválasztott. Emellett személyes tapasztalatom alapján Riordan műve humorosabb és könnyedebb, persze
nem összehasonlítani kell őket, hanem külön-külön élvezni.
Összességében jól sikerült, könyvhű adaptáció készült. Úgy, hogy korábban már olvastam a könyveket, nagyjából tudtam, mire számítsak. Sokkal inkább nosztalgikus érzésem volt a képernyőn látva azokat a szereplőket, akik korábban csak a képzeletemben éltek. A könyvek ismerete nélkül, felnőttként nézni viszont lehet, hogy nem lenne annyira szórakoztató – észrevehetőbbek a bakik, a színészek melléfogásai. Ami viszont biztos, hogy ez a sorozat kiváló családi program: mellőzi például a trágárságot és a vérontást.
A Percy Jackson és az olimposziak egy izgalmas, lendületes mégis szívhez szóló történet a barátságról, a felnőtté válásról és az elfogadásról, méghozzá abszolút gyerekkompatibilis csomagolásban. Legnagyobb örömünkre pedig már be is jelentették a második évadot, amely majd a második könyvet, A szörnyek tengerét dolgozza fel. Minden rajongó izgatottan várja, milyen meglepetéseket tartogat még Rick Riordan.
